A Linux kernel 7.0 elérte életciklusa végét, az utolsó kiadás a Linux 7.0.14 megjelenésével. Az életciklus lezárultával, így a felhasználóknak érdemes mielőbb újabb kernelre, például a Linux 7.1-es sorozatra vagy egy hosszú távon támogatott LTS sorozatra váltaniuk.
A Linux 7.0 április 12-én jelent meg, mely stabil Rust-támogatást, új, megváltoztathatatlan root fájlrendszerként bemutatott nullfs megoldást, ARM64 rendszereken 64 bájtos atomi betöltések támogatását, RISC-V processzorokon Zicfiss és Zicfilp bővítményeket, valamint LoongArch architektúrán 128 bites atomi cmpxchg támogatást vezetett be.
A támogatási ciklus végét Greg Kroah-Hartman jelentette be a Linux 7.0.14 kiadásakor, melyben arra kéri a felhasználókat, ha még nem tették meg, álljanak át a támogatott Linux 7.1 ágra.
A Linux 7.1 június 14-én jelent meg, és több jelentős fejlesztést tartalmaz. Ezek közé tartozik az új NTFS fájlrendszer-meghajtó, a Landlock új hozzáférési joga az útvonalnévvel használt UNIX domain socketekhez, az amd-pstate és intel_idle meghajtók energiagazdálkodási fejlesztése, valamint az Intel Flexible Return and Event Delivery, vagyis FRED funkciójának alapértelmezett támogatása. A Linux 7.1 fokozatosan fog megjelenni a népszerű disztribúciók stabil tárolóiban, köztük az Arch Linux és az openSUSE Tumbleweed csomagkészletében is. A pontos elérhetőség disztribúciónként eltérhet, ezért a felhasználóknak érdemes a saját rendszerük csomagkezelőjén vagy kiadási értesítőin keresztül ellenőrizniük, hogy megérkezett-e már a frissítés.
A Linux 7.1 szintén rövid életű ág, ezért hosszabb távú stabilitást igénylő rendszereken érdemes LTS-kernelt választani.
