Az elmúlt hetek egyik legélesebb vitája a systemd körül bontakozott ki, miután a projekt userdb komponensébe bekerült egy opcionális birthDate mező. A változtatás célja az volt, hogy a disztribúciók számára legyen egy egységes, de nem kötelezően használandó adatmező az életkorral kapcsolatos jogi megfeleléshez, válaszul azokra a törvényekre, amelyek Kaliforniában, Coloradóban és Brazíliában az operációs rendszerektől is életkor adatszolgáltatást várnak el. A leírás szerint ez a mező csupán arra szolgál, hogy a userdb JSON rekordjaiban el lehessen tárolni egy születési dátumot, önmagában azonban semmilyen ellenőrzést nem végez.
Tartalomjegyzék
Halálos fenyegetéseket is kapott a systemd pull request benyújtója
Dylan M. Taylor neve eddig leginkább a systemd belső fejlesztői köreiben volt ismert, a systemd körüli mostani ügy azonban hirtelen a szélesebb Linux-közösség figyelmének középpontjába emelte őt. A birthDate mező bevezetését sokan többnek vélték egyszerű technikai módosításnál, sőt egyesek az elnyomás eszközét, a totális állami kontroll bevezetésének előkészületét vélték felfedezni benne. Taylor It’s FOSS portálnak adott interjújában arról nyilatkozott, hogy a pull request közzététele után többen zaklatták, halálos fenyegetéseket és több gyűlölködő üzenetet is kapott, ezért több GitHub-tárolójában kénytelen volt letiltani az issue- és pull request-felületeket.
Taylor saját blogbejegyzésében és az interjúban is kiemelte, hogy az általa benyújtott változtatás nem alkalmas életkor-ellenőrzésre, ezért inkább önbevallásos életkor-megadásnak minősül, melyre az interneten is akad példa bizonyos weboldalak esetében. Leírása szerint nincs benne okmányvizsgálat, arcfelismerés vagy külső hitelesítő szolgáltatás, sőt tetszőleges dátum is megadható, ezért ő ezt inkább egy szabványosított adattárolási lehetőségnek tekinti, mint valódi azonosításnak.
Kettészakadhat a Linux közösség a hatósági megfelelés kényszere miatt
Az interjú egyik legérdekesebb része az volt, amikor Taylor arról beszélt, hogy a vállalati háttérrel működő disztribúciók számára az ilyen szabályokhoz való alkalmazkodás sok esetben nem választható opció. Szerinte a kisebb, független projektek könnyebben felvállalhatják a nyílt ellenállást, a nagyobb szereplők viszont attól tarthatnak, hogy a jogi kényszer miatt csökken a hardveres támogatás, a befektetési kedv vagy a Linux iránti vállalati hajlandóság. Ebből ő valódi törésvonalat lát kibontakozni: az egyik oldalon megjelenhetnek a jogi megfelelésre hajló, vállalati kötődésű rendszerek, a másikon pedig azok a kisebb disztribúciók, amelyek a szabadságjogokat előbbre sorolják a jogszabályi megfelelésnél.
Taylor az interjúban felvetette, hogy egy ilyen funkciót inkább telepítői szinten kellene kezelni, például egy alapból kikapcsolt dátumválasztóval a Calamaresben, amelyet buildidőben lehetne be- vagy kikapcsolni. Így azok a disztribúciók, amelyeknek be szeretnék vezetni, aktiválhatnák. A vita ezzel aligha zárul le egyhamar, és kérdés most inkább az, miként viszonyuljon a szabad szoftveres közeg ahhoz a helyzethez, amikor a jogi elvárások és a közösség saját értékrendje közvetlenül egymásnak feszülnek.
