Egészen biztos vagyok benne hogy nem én voltam az egyetlen srác a kilencvenes években aki VHS-en rongyosra nézte a nyolcvanas és kilencvenes évek klasszikus akciófilmjeit az „osztrák tölgy” becenéven világhírűvé vált Arnold Schwarzenegger főszereplésével. A Vörös zsaru, a Kommandó vagy a Terminátor első két része sokunk számára alapműnek számított, utóbbi pedig James Cameron rendezésében a Terminator-széria egyik legikonikusabb és legmeghatározóbb darabjává vált.
A hozzám hasonló megszállott Terminator-rajongók most egy vadonatúj videójáték formájában élhetik újra a film eseményeit. Több halasztás után végre megjelent a Terminator 2D: NO FATE, a Bitmap Bureau és a Reef Entertainment közös fejlesztése. A játék mind stílusában, mind megjelenésében a kor platformer játékait idézi, és bár vannak kisebb de megbocsátható hibái, a film megszállott rajongói nem fognak csalódni.
Tartalomjegyzék
Natív Linux és Steam Deck támogatással érkezik a játék
A Terminator 2D: NO FATE natív Linux-verzióval jelent meg, és rendelkezik a Valve Steam Deck Verified minősítésével. A Steam Deck hordozható konzolon alapértelmezetten a Linuxos változat fut. Ez a megvalósítás a többplatformos támogatás tudatos tervezésére utal.
A fejlesztő Bitmap Bureau részéről Mike Tucker, a játék designere és programozója szerint a cím célja a nyolcvanas és kilencvenes évek arcade játékainak technikai és stilisztikai megidézése, valamint egy olyan Terminator 2-játék létrehozása, amelyről a fejlesztők maguk is álmodoztak gyerekkorukban.
A már jól ismert történet, új megközelítéssel
A Terminator 2D: NO FATE ugyan a Terminátor 2: Az ítélet napja történetére épül, de szerencsére nem áll meg a film egyszerű újramesélésénél. A jól ismert jelenetek mellett új események és mellékszálak is bekerültek, amelyek szépen kitöltik azokat az üres részeket, amelyekre a filmben csak utalásokat kaptunk. A T-1000 itt is végig ott liheg a nyakunkban, a harc kilátástalannak tűnik, viszont a játék sokkal többet mutat meg abból, hogyan zajlott valójában a gépek elleni háború.
A történetvezetés sem ragaszkodik görcsösen a film időrendjéhez. Az egész a jelenben indul, Sarah Connorral, majd egy rövid felvezetés után hirtelen 2029-be kerülünk, a rommá bombázott Los Angelesbe. Itt már a felnőtt John Connor oldalán harcolunk az Ellenállás vezetőjeként, és egy fontos küldetés során mi magunk készítjük elő a T-800 visszaküldését a múltba. Csak ezután indul el a Terminator 2 jól ismert története, amit a játék nagyrészt követ is, de nem enged el a film fináléjánál: a végén még visszatérünk 2029-be, hogy végleg pontot tegyünk a Skynet történetére.
A kampány során mindhárom ikonikus szereplő reflektorfénybe kerül, mindig ott és akkor, ahol annak tényleg értelme van. Nem egyszerre kapjuk meg őket, hanem a történet diktálja, éppen kivel kell játszanunk. A látványvilág kézzel rajzolt, részletgazdag sprite-okból áll, amelyek kifejezetten jól adják vissza a film hangulatát, miközben a játékmenet végig erősen a nyolcvanas–kilencvenes évek klasszikus arcade vonalát követi.
A pályák során sorra elevenednek meg a film ikonikus pillanatai pixeles formában: a nyitó kocsmai bunyó, a Pescadero elmegyógyintézetben játszódó mentőakció, a Cyberdyne felrobbantása majd végül az acélkohóban játszódó finálé, természetesen a legendás „Hasta la vista, baby” szállóigével együtt. Ezek nem csak felismerhetőek, hanem játék közben is jól működnek, és tényleg azt az érzést adják, hogy a film részesei lettünk.
A fejlesztők minden karakterhez eltérő játékmechanikát rendeltek. A T-800 harci képességei klasszikus beat’em-up hangulatot adnak hozzá a játékhoz melyben a nyers erőre épülő összecsapásoké a főszerep, Sarah Connor szintjei a lopakodást és a közelharcot helyezik előtérbe, míg John Connor pályái klasszikus Run’n-gun játékmechanikai elemekre emlékeztetnek.
Az üldözéses jelenetekben a játék vált a járművezetés és a fegyveres harc között, míg a boss harcok pontos időzítést és mintafelismerést követelnek meg a játékostól. A mezei NPC-kből viszonylag széles kínálatot nyújt a játék, a motoros bandatagoktól és a rendőri erőktől kezdve a különféle gépeken át egészen a T-1000 terminátorig. A gépek elleni háborúban játszódó szinteken a klasszikus exoskeletonokon felül lebegő drónokat, és HK Centurion Hunter Killereket is ócskavassá apríthatunk, mely utóbbi az eredeti filmben nem szerepelt, de mégis szerver részét képezi a Terminátor univerzumának.
Játékmódokból kétségtelenül nincs hiány, na és a zene?… Istenszerű!
Az alapnak számító történet mód mellett számos alternatív játékmód is rendelkezésünkre áll. Az Arcade Mode az átvezetők elhagyásával a pontvadászatra koncentrál, a Boss Rush egymást követő boss-harcokat kínál, az Infinite Mode végtelen ellenséghullámokat zúdít a játékosra. A Level Training és a Mother of the Future kifejezetten a gyakorlásra és a gyors végigjátszásra épít, utóbbi pedig kulcsfontosságú a legkeményebb, Judgment Day nehézség feloldásához.
A zenei aláfestés méltó módon gondozza Brad Fiedel legendás Terminator 2 filmzenéjének örökségét, az ismert motívumokat synthwave és szimfonikus-industrial elemekkel tették élvezetesebbé, de a játék során találkozhatunk kemény metál dallamokkal is.
A Terminator 2D: NO FATE Xboxra, PlayStationre, Nintendo Switchre és PC-re jelenik meg, többféle fizikai kiadásban, amelyek gyűjtői extrákat is tartalmaznak.
És akkor térjünk rá a játék hibáira, hiányosságaira…
Bár a játék összességében kifejezetten hangulatos és látványos lett, néhány zavaró tényező mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Elsőként érdemes kitérni a gamepad támogatásra. Noha a játék elvileg kontrollerre van optimalizálva, a gyakorlatban ezt nem sikerült működésre bírnom. Több próbálkozás után sem tudtam a Logitech F310 gamepademmel játszani, annak ellenére, hogy a kontroller megfelelően működött, amit a Steam beépített tesztjével is ellenőriztem. Ennek ellenére a játék nem ismerte fel az eszközt – bár csak Linux alatt próbáltam, Windows környezetben nem volt alkalmam kipróbálni.
Komoly hibákkal vagy látványos bugokkal ugyan nem találkoztam, inkább egyfajta hiányérzet maradt bennem. Bár érthető, hogy a játék alapvetően a gyors, pörgős játékmenetre helyezi a hangsúlyt, a környezetet mégis kissé unalmasnak éreztem. Bizonyos szakaszokon ugyan lehetőség van fedezékbe húzódni egy-egy intenzívebb tűzharc során, de az igazán konkrét küldetéshelyzeteken – például a Cyberdyne Systems laborjában elhelyezett bombákon – túl alig akad lehetőség interakcióra a tereptárgyakkal. Bár tudom hogy ez szubjektív vélemény, de szerintem ez a kis apróság sokat dobott volna a játékélményen, ezzel még élőbbé és izgalmasabbá téve a játékot.
A játék jelenleg a Steamen 10%-os kedvezménnyel, 26,99 eurós bevezető áron érhető el, miközben az eredeti ára 30 euró. Felmerül a kérdés, hogy megéri-e ennyit kifizetni érte. Ha őszinte akarok lenni, ezen az árszinten szerintem már nehéz igazán jó vételnek nevezni. Elég csak arra gondolni, hogy kifejezetten kiváló és hasonló stílusú arcade címek garmadája érhető el a steamen jóval alacsonyabb áron, miközben ezek tartalmában és kidolgozottságában is jóval többet nyújtanak. Konkrétan a játékot, sikerült kb 1 óra alatt végigvinnem sztori módban és kb ugyanennyi idő alatt Arcade módban, anélkül hogy túlságosan megerőltettem volna magam.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a Terminator 2D: NO FATE rossz játék lenne – éppen ellenkezőleg. Egyszerűen arról van szó, hogy a kínált tartalom mennyisége nincs teljes összhangban az árazással. Én személy szerint azt javaslom, hogy érdemes megvárni egy nagyobb, nagyjából 50%-os leárazást, mert azon az áron már határozottan megéri belevágni, és akkor mindenképpen ajánlott kipróbálni.
A játék készítésének munkálatairól készült egy érdekes pár perces anyag, érdemes ezt is megtekinteni:
Terminator 2D: NO FATE
Pro
Kontra
