Rob Ricci, a Utah Egyetem Kahlert School of Computing intézetének kutatóprofesszora a Mastodonon számolt be arról, hogy egy raktárhelyiség takarítása során a személyzet egy 1973 körülről származó, a Bell Labs által készített UNIX v4 szalagra bukkant. Első pillantásra ez akár egy érdekes technikatörténeti lelet is lehetne, a hír valódi súlyát azonban az adja, hogy jelenlegi ismereteink szerint nem maradt fenn másik teljes példány ebből a korai és ikonikus UNIX-verzióból. A negyedik kiadás különleges helyet foglal el az operációs rendszerek fejlődésében, hiszen átmenetet jelentett a kísérleti laborverziók és a későbbi, széles körben elterjedt UNIX-változatok között, így a szalag előkerülése valódi történelmi jelentőséggel bír.
Tartalomjegyzék
Egy doboz mélyéről a múzeumba
Ricci elmondása szerint a szalag valószínűleg sok éven át az egyetem korábbi professzorának, Jay Lepreau-nak az irodájában hevert, akinek kézírása még mindig látható a címkén. A tárolóhelyiség, ahol most rábukkantak, mindössze egy évtizede áll használatban, így a szalag hosszú és bizonytalan utat járhatott be, mielőtt előkerült. A megtaláló nem bízza a véletlenre a történelmi relikvia sorsát: személyesen szállítja el a Computer History Museumba, hogy biztonságban kerüljön a számítástechnika legfontosabb örökségei közé.
A bejelentést követően a technológiai közösségben hatalmas lelkesedés fogadta a hírt, hiszen a UNIX v4 felfedezése nemcsak egy hiányzó darabot pótol a szoftvertörténelemben, hanem új lehetőséget is kínál a korai operációs rendszerek kutatásához.
A UNIX Fourth Edition öröksége
A történelmi operációs rendszer negyedik kiadása 1973-ban született meg a Bell Labs kutató részlegén, közvetlenül azután, hogy a rendszer átállt C nyelvre, ami meghatározó lépést jelentett az operációs rendszerek történetében. A V4 már egyre kiforrottabb többfelhasználós architektúrát alkalmazott, és olyan koncepciókat finomított tovább, amelyek később az operációs rendszer egész filozófiáját meghatározták. Ez a verzió képezte az alapját a Fifth Editionnek, amelyen keresztül a UNIX elkezdett kiszivárogni a Bell Labs falain kívülre, előkészítve az utat az egyetemi és ipari elterjedés felé.
Frissítés 11.07 22:00:
Egy adatmentéssel és archiválással foglalkozó nonprofit szervezet jelentkezett a restaurálásra
Időközben egy magánszervezet a bitsavers.org jelentkezett arra a nemes feladatra hogy kinyerje a szalagról az adatokat, Mastodonon jelezte ezen szándékát.
A Bitsavers csapata többek között szalagos adattárolókat, mágneslemezeket, operációs rendszereket, kézikönyveket és műszaki dokumentációkat digitalizálnak. Gyakran dolgoznak együtt intézményekkel, mint a Computer History Museum (CHM), valamint magángyűjtőkkel, például olyanokkal, akik régi UNIX, DEC, IBM, Xerox vagy PDP rendszereket restaurálnak.
A Mastodon posztjukban ezt nyilatkozták:
„Megvan a szükséges felszerelésem. Ez egy 3M gyártmányú szalag, így valószínűleg rendben lesz. Az analóg adatmentő rendszeremen fogom digitalizálni, és Len Shustek „readtape” nevű programját fogom használni az adatok visszaállításához.
Az egyetlen gond az, hogy a munkafolyamatom nem olyasmi, amit „várakozás közben” el lehetne végezni, ezért előbb minden eszközt egy helyre kell hoznom és letesztelnem, mielőtt megmondom Pennynek, hogy elkezdhetjük a folyamatot.
A teljes eljárás azzal indul, hogy ellenőrzöm a szalag állapotát egy visszacsévélő gépen. Remélem, nem kell „kisütni” (bake-elni), mert az egy egész napot igénybe venne. Ezután következik a digitalizálás, majd a több tíz gigabájtnyi mintavételi adat átvitele egy másik gépre a dekódoláshoz. Ezt az utóbbi lépést szeretném elkerülni, és közvetlenül a digitalizálón futtatni az elemzőprogramot.”
Reméljük a legjobbakat 🙂
