A Linux kernelben évtizedek óta jelen lévő klasszikus initrd támogatás napjai meg lehetnek számlálva. Bár a kezdetektől fontos szerepet játszott a rendszerindításban, mára a modernebb és egyszerűbb initramfs vált a gyakorlatban alapértelmezetté. A fejlesztők körében most ismét felmerült, hogy itt az ideje végleg kivezetni az initrd-t, és a jövőben kizárólag az initramfs-ra támaszkodni.
Tartalomjegyzék
Vita az EROFS integrálása körül
Az év elején Julian Stecklina egy patchben kezdeményezte, hogy az initrd képes legyen EROFS fájlrendszerből is bootolni. Ez a modern, tömörített, csak olvasható fájlrendszer jó lehetőség lett volna a memória szempontjából szűkös környezetekben, ahol eddig jellemzően squashfs-t használtak. Christoph Hellwig azonban visszautasította a javaslatot, azzal érvelve, hogy az initrd-nek nincs jövője. Hangsúlyozta, hogy már két évtizede dolgoznak azon, hogy megszüntessék az init ramdisket az initramfs javára, ezért új fájlrendszerek támogatása inkább hátralépés lenne, mint előrelépés.
A kivezetés következő lépései
A téma új lendületet kapott, amikor Askar Safin rámutatott: ha tényleg nincs más akadálya ezen elavult megoldás eltávolításának, és nincs aki elvégezze a munkát, akkor vállalná a feladatot. Hellwig válaszában nyitottságot mutatott, és arra biztatta, hogy próbálja meg, majd kiderül, ha valaki tiltakozik. Ez felveti a lehetőségét annak, hogy 2025-ben már konkrét patch érkezzen az initrd teljes eltávolítására, és a Linux kernel végleg átálljon az initramfs-ra.
Az EROFS initrd-támogatásról szóló vita így túlmutat önmagán: nemcsak arról szól, hogy milyen fájlrendszereket használjunk rendszerindításkor, hanem arról is, hogy a kernel mennyire tartja fenn a múlt örökségét, vagy lép tovább egy egyszerűbb, egységesebb megoldások irányába.
