A Linux 7.2 kernelben az XFS zónaallokátora kikerül a kísérleti állapotból. A komponens a zónázott tárolóeszközök kezeléséhez készült, és az új kernelverzióban már kísérleti jelölés nélkül használható.
A Linux 7.2 kernel egyik VFS fejlesztése kis méretű kódmódosítással javítja az EXT4 és az XFS teljesítményét nagy IOPS-terhelés alatt. A módosítás az IOmap keretrendszert érinti, amely a fájlokon belüli logikai adatpozíciókat a háttértáron található fizikai helyekhez kapcsolja. Ez a réteg nagy sebességű NVMe SSD-k és io_uring használata mellett kifejezetten érzékeny lehet a fölösleges memóriaműveletekre.
A Linux 6.18 merge window keretében fontos frissítésekkel gazdagodott az XFS fájlrendszer, amelyek Linus Torvalds legutóbbi beolvasztásával váltak a főág részévé. Bár új funkciók most nem nagyon érkeztek, több olyan változtatás is életbe lép, amely a stabilitást és a hosszú távú karbantarthatóságot erősíti. A legnagyobb előrelépés, hogy az online fsck támogatás immár alapértelmezetté vált. Ez a funkció már egy éve része a fővonalas kernelnek, és mivel nem okozott működési problémákat, a fejlesztők hivatalosan mindenki számára elérhetővé tették.
Az XFS fejlesztői fában véglegesednek azok a változtatások, amelyek a Linux 6.18-ra, vagyis az idei év várhatóan utolsó nagy kiadására és így jó eséllyel a 2025-ös LTS verzióra készítik fel a fájlrendszert. A 6.18 merge window néhány héten belül indul, a stabil kiadás decemberre várható, ezért az XFS karbantartói most húzzák meg a vonalakat: ami kiforrott, az alapból engedélyezetté válik, a történelmi, hibás vagy félrevezető opciók pedig háttérbe szorulnak. A legfontosabb hír, hogy az online fájlrendszer-ellenőrzés, a scrub/fsck támogatás immár elég érettnek minősül ahhoz, hogy új kernel buildekban alapértelmezetten bekapcsolt állapotban érkezzen.
