Újabb fejlesztésekkel bővült a Windows-programokkal és illesztőprogramokkal való bináris kompatibilitást célzó, nyílt forráskódú ReactOS. A rendszer már képes floppylemezek olvasására, írására és formázására, javult a VMware alatti 3D gyorsítás, és közelebb került a több processzormag használatát lehetővé tevő támogatás bevezetése is.
Másfél évnyi fejlesztés után megérkezett a ReactOS 0.4.16, amely új grafikus telepítővel, bővebb hardvertámogatással, új ATA-meghajtóval, valamint számos hang-, hálózati és grafikai fejlesztéssel bővíti a rendszert. A kiadás a projekt jövője szempontjából is jelentős mérföldkő, mivel a fejlesztők megkezdték a Wine-ból átvett komponensek korszerűsítését és fokozatos átállítását a Wine 10 kódbázisára.
Harminc éves lett a ReactOS, a nyílt forráskódú Windows NT klón, amely talán sosem fog elkészülni teljesen a mi életünkben. A projekt történetének első commitja, 1996. január 23-án került beküldésre a fejlesztőcsapat részére, mely archívumként ma már a Githubon tekinthető meg – Ekkor a Github még nem létezett – A kerek évforduló apropóján a ReactOS blogján Carl Bialorucki foglalta össze a projekt elmúlt három évtizedét, de ebben a cikkben mi is megemlékezünk erről az egyedülálló kísérletről.
A ReactOS idén ünnepli a harmincadik születésnapját, ami nem kis idő egy olyan projekt életében, amely a Windows nyílt forráskódú alternatíváját próbálja megalkotni. A 2026-os évet a fejlesztők máris egy komoly előrelépéssel indították, amivel a rendszer látványosan közelebb került a modernebb Windows NT 6.0 generációhoz. A munka lényege a Microsoft C Runtime (MSVCRT) könyvtár frissítése volt, amit a Wine 10.0 ágából emeltek át. Ez a háttérben futó elem kritikus fontosságú: gyakorlatilag ez az a közvetítő réteg, ami nélkül a Windowsra szánt programok el sem indulnának a gépen. Ezzel a frissítéssel a ReactOS rengeteg korábbi kompatibilitási nyűgtől szabadult meg, így a szoftverek futtatása sokkal gördülékenyebbé vált.
A ReactOS története messzebbre nyúlik vissza, mint sok mai fejlesztő átlag életkora. Ennek megfelelően szárnyra is kapott egy vicc, miszerint három örök dolog létezik: Az univerzum, a winrar próbaverziója, és a ReactOS fejlesztése. Félretéve a viccet, a projekt számos lelkes közreműködőt magához vonzott, akik különböző célokkal igyekeztek formálni a Windows-kompatibilis, nyílt forráskódú operációs rendszert. Az utóbbi években egyre inkább előtérbe került a korszerű hardverek támogatása, ami természetes lépés egy olyan rendszer számára, amely a Vista-korszak és az azt követő technológiák világába kíván belépni. A Windows Vista ugyanis alapjaiban változtatta meg a hardveres meghajtók működését, különösen a grafikus alrendszerét, bevezetve a WDDM-et, azaz a Windows Display Driver Modelt. Ez a modell lényegében leválasztotta a GPU menedzselését a Win32k komponensről, és nagyobb felelősséget adott a meghajtógyártóknak, ami korszerűbb, rugalmasabb vezérlést tett lehetővé.
Egyszer valaki azt mondta, Két soha véget nem érő dolog van a világon: Az egyik a világegyetem, a másik pedig a ReactOS fejlesztése. Mindenesetre, a Windows szerű nyílt forráskódú operációs rendszerként ismert ReactOS, most egy régi hiányosságot pótolt egy új fejlesztéssel: mostantól megfelelően kezeli a teljes képernyős alkalmazásokat, beleértve a játékokat és más olyan szoftvereket,…
A ReactOS, egy Windows-like (Windows szerű) open-source operációs rendszer, amely célja a Microsoft Windows API-k és ABI-k újraimplementálása, hogy lehetővé tegye a Windows alkalmazások, játékok és illesztőprogramok futtatását. A projekt új mérföldkőhöz érkezett, amely a legújabb nightly build-ek segítségével elérte, hogy képes legyen elindulni a Windows audio stack-kel, ami egy jelentős lépést jelent a Windows-kompatibilitás felé.
