Linus Torvalds a prágai Open Source Summit Europe konferencián beszélt arról, hogyan változott meg a véleménye az AI-alapú programozásról. Korábban nem tartotta elég jónak az AI-alapú programozási eszközöket, mára viszont szívesen használja őket. Szerinte az AI megfelelő alkalmazás mellett hatékony fejlesztői segédeszköz lehet, de élesen elválasztja a kísérleti vagy hobbi célú használatot a Linux kernelhez hasonló kritikus szoftverek fejlesztésétől.
Torvalds arról beszélt, hogy a pályakezdő programozók számára számos lehetőséget kínál az AI. Úgy véli, a modern szoftverek összetettsége és kiforrottsága olyan magasra emelte a belépési küszöböt, hogy egy kezdő saját munkája könnyen jelentéktelennek tűnhet mellettük. A sokat kritizált vibe coding szerinte ebben segíthet: lehetővé teszi, hogy kevés tapasztalattal is működő programok szülessenek, ami visszaadhatja a fejlesztéshez szükséges sikerélményt.
Saját példaként egy gitáreffekt-projektjét említette. A mikrokontrolleren futó, C nyelven készített kezelőfelületet szerette volna korszerűbbre cserélni, ehhez azonban olyan technológiára volt szüksége, amelyben nem volt jártas. Az AI első próbálkozása szerinte kifejezetten rosszul sikerült, de éppen ezt tartja a technológia egyik értelmes felhasználási módjának: segítséget kérni olyan területen, amely kívül esik a fejlesztő megszokott szakterületén.
A Linux kernel fejlesztésében jóval szigorúbb mércét tart szükségesnek. Az AI-alapú elemzőeszközök valódi hibákat és biztonsági problémákat képesek feltárni, akár olyan régi illesztőprogramokban is, amelyekhez évek óta alig nyúltak. Torvalds szerint ez összességében javítja a kódbázis minőségét, ugyanakkor jelentősen növeli a karbantartókra háruló minőségellenőrzési munkát.
A Sashiko nevű kódellenőrző rendszer eredményei már a Linux Kernel Mailing Listen is megjelennek, és egyes alrendszerek karbantartói bizonyos módosításoknál elvárják az ilyen előzetes ellenőrzést. Torvalds ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az AI hitelesnek tűnő, valójában azonban téves hibajelentéseket is készíthet. Hasonló gondot jelentenek azok a javítások, amelyek ugyan megszüntetnek egy látható hibajelenséget, de nem tárják fel és nem kezelik annak kiváltó okát. Torvalds ezeket korábban felületes, csak a tüneteket elfedő, „agyatlan, sebtapasz jellegű javításokként” bírálta.
A Linux Kernel Maintainer Summit megbeszéléseinek jelentős része ezért már nem arról szól, hogy használjanak-e AI-t a kernel fejlesztésében, hanem arról, hogyan lehet az általa generált hibajelentéseket, javításokat és kódellenőrzéseket úgy beilleszteni a fejlesztési folyamatba, hogy az kielégítő eredményeket hozzon, és ne növeljék kezelhetetlen mértékben a karbantartók terhelését.
Torvalds tehát alapvetően hasznos eszköznek tartja az AI-t, de a felhasználási területtől függően eltérő mértékű bizalmat ad neki. Saját projektekben, tanulásnál, kódelemzésnél és hibakeresésnél szívesen támaszkodik rá, a Linux kernelhez hasonló kritikus szoftverek fejlesztésében viszont továbbra is nélkülözhetetlennek tartja az emberi felülvizsgálatot.
