A Debian fejlesztői bejelentették, hogy az ARMEL és MIPS64EL architektúrákat hivatalosan eltávolították az unstable és experimental ágból, ezzel lezárva e két, korosodó platform történetét a disztribúcióban. Az ARMEL (ARM EABI) a régebbi, 32 bites ARM eszközöket célozta, míg a MIPS64EL a 64 bites MIPS processzorokat támogatta. Mindkettő fokozatosan veszített jelentőségéből, mivel a hozzájuk tartozó hardverek már ritkán elérhetők, a fejlesztői érdeklődés pedig gyakorlatilag megszűnt. Bár az ARMEL még néhány eszközön, például a Raspberry Pi 1 és a Raspberry Pi Zero (W) modelleken megtalálható, a közösségi aktivitás ezen a területen szinte teljesen eltűnt.
Tartalomjegyzék
A Debian 13 volt az utolsó állomás
A fejlesztők már a Debian 13 „Trixie” kiadása előtt egyértelművé tették, hogy ez lesz az utolsó verzió, amely még támogatja az ARMEL architektúrát, és ezzel együtt a MIPS családot is nyugdíjba küldi. A kiadási megjegyzésekben kifejtették, hogy az ARMEL többé nem számít hivatalos architektúrának: nincs Debian telepítő ezekhez a rendszerekhez, és csupán a Raspberry Pi 1, Zero és Zero W modellek kapnak támogatást a kernelcsomagokon keresztül.
A felhasználók, akik továbbra is ARMEL rendszereket futtatnak, frissíthetnek ugyan a Trixie verzióra, amennyiben hardverükhöz elérhető megfelelő kernel, de a Debian kifejezetten azt javasolja, hogy ezek a rendszerek inkább ARMHF vagy ARM64 architektúrára legyenek újratelepítve – vagy a hardvert egyszerűen vonják ki a használatból. A MIPS esetében a döntés végleges: sem a 32 bites MIPSEL, sem a 64 bites MIPS64EL nem része többé a támogatott architektúráknak, és a felhasználókat más platformokra való áttérésre biztatják.
A kivezetés utolsó lépései is lezajlottak nemrég
Mostanra a Debian fejlesztői a folyamat utolsó fázisához értek, amikor az ARMEL és MIPS64EL architektúrákat teljesen eltávolították az unstable és experimental tárolókból is. A bejelentés a tegnapi napon került nyilvánosságra, hivatalosan is lezárva e két architektúra Debianon belüli pályafutását. A MIPS64EL kivezetése gyakorlatilag ellenállás nélkül zajlott, hiszen mára szinte egyetlen aktív felhasználó vagy karbantartó sem maradt. Az ARMEL esetében volt némi remény arra, hogy a Trixie verzióhoz legalább LTS vagy ELTS támogatás kerülhetne bevezetésre, ám ez végül meghiúsult, mivel nem akadt szponzor, aki finanszírozta volna a fenntartását.
A döntés egy korszak végét jelenti, hiszen az ARM és MIPS architektúrák korábban fontos szerepet játszottak a beágyazott rendszerek és kísérleti fejlesztői platformok körében. A hardverek elavulása, a fejlesztői érdeklődés hiánya és az újabb, erősebb ARM64-alapú eszközök térnyerése azonban elkerülhetetlenné tette a változást.
