A Linux kernel fejlesztése a 6.18-as sorozat második kiadásra jelölt verziójához érkezett, amelyről Linus Torvalds úgy nyilatkozott, hogy bár az rc2 a megszokottnál nagyobb méretű, az összkép továbbra is megnyugtató. Az első kiadás óta több regressziót jelentettek, főként Guenter Roeck automatizált tesztjei alapján, de ezek közül több triviális konfigurációs hibának vagy a tesztkörnyezet hiányosságának bizonyult. Különösen a big-endian SH4 platform esetében derült ki, hogy a gondokat nem új kernelkód, hanem a QEMU környezet okozta. Az rc2 így egyszerre tükrözi a széles körű javításokat és a hibák természetes tisztulását, így a fejlesztés pedig a megszokott ütemben haladhat tovább, apró, de biztos lépésekkel a stabil kiadás felé.
Tartalomjegyzék
Mi történt az rc1 kernel kiadás óta?
Az első kiadásra jelölt változat után több regresszióról érkezett visszajelzés, főként Guenter Roeck automatizált tesztjeiből. Ezek közül azonban több ártalmatlannak bizonyult: voltak egyszerű konfigurációs hibák, valamint olyan problémák is, amelyek nem magából a kernelből, hanem a tesztelési környezetből eredtek. Linus Torvalds külön kiemelte a big-endian SH4 architektúrát, ahol a hibák forrása végül a QEMU emulációban keresendő, nem pedig új kernelkódokban. Ennek következtében a második kiadásra jelölt verzió a szokásosnál terjedelmesebb lett, de a fennmaradó regressziók ellenére jól érzékelhető a fokozatos előrelépés. A fejlesztési ciklus még korai szakaszban tart, így Torvalds szerint nincs ok aggodalomra.
Apró javítások, széles fronton: Az alrendszerek állapota
A grafikus alrendszerben az amdgpu illesztőprogram több célzott javításon ment keresztül, amelyek a hardver-erőforrások felismerésétől a „wraparound” kezelési logikán át egészen a hibás kontextusokhoz rendelt szinkronobjektumok korrektebb hibajelzéséig terjednek. Emellett a VRAM-attribútumok elrejtése is megtörtént azon eszközökön, amelyek nem rendelkeznek saját videomemóriával. Az Intel i915 meghajtó a frontbuffer-kezelés és az addfb művelet körüli versenyhelyzetek finomhangolásával fejlődött, míg a Xe-illesztőprogramban az energiagazdálkodási és memóriamigrációs útvonalak stabilitása javult.
A fájlrendszerek területén a btrfs több ponton oldotta meg a memóriaszivárgási problémákat és optimalizálta az állapotkezelést, miközben a send alrendszer kódja immár figyelmeztetések nélkül fordul le. Az ext4 fájlrendszer gondosabban kezeli az I/O műveleteket: mostantól megvárja a folyamatban lévő műveletek befejezését, mielőtt a blokkok felszabadításába kezd. A hálózati rétegben a TLS-útvonal számos élhelyzetben vált robusztusabbá – például az aszinkron titkosítási és dekódolási folyamatok, illetve a rövid „splice” műveletek kezelése során –, miközben a lan78xx és r8169 meghajtók stabilitása is javult. A javítások sora az USB-s és CAN-es illesztőprogramok apró, de fontos korrekcióival egészül ki.
A virtualizációs fejlesztések ezúttal különösen hangsúlyosak voltak: az arm64-es KVM modulban egységesítették az időzítő-hozzáférések működését, pontosították az nVHE környezetek láthatósági szabályait, továbbá optimalizálták az SVE-kivételkezelést és az önellenőrző tesztfolyamatokat. A guest_memfd funkció új tesztesetekkel bővült, amelyek célja a hibás elágazások és a SIGBUS-események megbízhatóbb felismerése. A tárolási alrendszerben az NVMe illesztés több határesetben stabilabb működést mutat, az io_uring esetében visszavontak egy korábbi változtatást és szigorúbb ellenőrzést vezetett be a pufferkezelésnél, míg a CXL kód pontosabb lett a régiókezelés és a naplózott események feldolgozása terén. A hang alrendszerben több Realtek és USB-audio eszköz kapott célzott optimalizálást, a HID alrendszerben pedig kijavították a multitouch „ragadós ujjak” hibáját, valamint a Logitech és Nintendo perifériák működését érintő eltéréseket is.
A kiadás végül számos kisebb, de mindennapi használatban érezhető változtatással zárul. Az x86-os architektúrán megerősítették a memóriakezelés rendezési garanciáit, pontosították a kprobek és RISC-V bejárások működését, frissítették a dokumentációt, és eltávolították a régen elavult, feleslegesen megmaradt defconfig opciókat. Az összkép egy fokozatosan tisztuló, stabilizálódó rendszeré, amelyben a javítások sokasága már a végső finomhangolást szolgálja.
