Eric S. Raymond, az open source szabályainak egyik legismertebb megfogalmazója, rendkívül ritkán szokott tekintélyére hivatkozni. Most azonban úgy érzi, eljött az idő, hogy minden befolyását latba vesse, és nyíltan beszéljen a magatartási kódexek körül kialakult vitákról. Mint X posztjában írja, tíz évnyi dráma és értelmetlen konfliktus után egyre többen állítják nyíltan, hogy a magatartási kódexek (Code of Conduct) nem segítették, hanem inkább hátráltatták a szabad szoftveres közösségeket. Raymond szerint ezek a dokumentumok inkább fertőző társadalmi őrületként terjedtek, politikai/ideológiai és belső viszályokat szítva, miközben alig vagy egyáltalán nem hoztak tényleges hasznot a közösségnek.
Tartalomjegyzék
Eric S. Raymond szerint a legkívánatosabb ha elfeletjük, és kidobjuk ezeket a kukába
A nyílt forráskód filozófia meghatározó alakja világosan megfogalmazta álláspontját: a legjobb megoldás egyszerűen az, ha egy projektnek nincs magatartási kódexe. Ha mégis található ilyen, szerinte azonnal törölni kellene, mivel valódi funkciójuk nem más, mint hogy eszközt adjanak a kezébe azoknak, akik viszályt akarnak kelteni. Amennyiben a bürokrácia mégis rákényszeríti a közösséget egy kódex fenntartására, Raymond egyetlen mondatot javasol helyette: ha valaki több problémát okoz, mint amennyit a hozzájárulásai indokolnak, ki kell zárni a projektből. Úgy véli, minden további részletezés vagy szabályrendszer csak újabb fogást kínál azoknak, akik a közösség szétzilálásában érdekeltek.
Ehhez nem kell Code of Conduct: Fontos a kölcsönös tisztelet egymással szemben
Raymond hangsúlyozza, hogy a nyílt forráskódú közösségekben törekedni kell a kölcsönös tiszteletre. Arra is rámutat, hogy nem szabad teret engedni azoknak, akik a kölcsönös tisztelet szándékát eszközként próbálják felhasználni konfliktusok szítására. Szerinte az ilyen magatartás elnézése mindig rosszul végződik, ezért a közösségeknek meg kell tanulniuk határozottan és következetesen fellépni a helyzetekben, amikor valaki a szabályokat eszközként próbálja a saját érdekében kiforgatni.
Számos példát találunk az Open Source közösségben a CoC életképtelenségére
Nem csupán Eric S. Raymond hangoztatja a Code of Conduct közösségromboló hatásit: Bryan Lunduke Open source vlogger élen jár ezen esetek felderítésében.
Lunduke rávilágított, hogy a magatartási kódexek sokszor nem védőhálóként, hanem fegyverként működnek, amivel bizonyos progesszív politikai aktivisták lecsapnak azokra, akik nem hajlandók igazodni az ő általuk meghatározott politikai elvárásokhoz.
Például a NixOS közösségében embereket bélyegeztek nácinak és söpörtek őket félre, csak mert másként gondolkodtak. A Python közösségben az egyik fejlesztőt egy teljesen ártatlan poén miatt állítottak félre, mert valakik politikai tőkét akartak kovácsolni a felháborodásból. A GNOME esetében odáig jutottak, hogy már maga a Lunduke Journal említéséért is kitiltás jár, állítása szerint pedig a vezetőség pedig titkos megbeszéléseken írja felül a közösségi szavazásokat (Bár utóbbi állítását nem támasztotta alá megfelelő bizonyítékokkal).
A Godot játékmotor közösségében szintén tömeges kitiltások történtek, amelyeket egyes moderátorok nyíltan „tisztogatásnak” neveztek. A vitát tovább szította, hogy némely kritikusokat egyszerűen az „emberiség söpredékének” titulálták, noha a projekt magatartási kódexe zéró toleranciát hirdet az ilyen sértő viselkedésformákkal szemben. A tiltási hullámban sikerült az egyik legnagyobb pénzügyi támogatójukat is kitiltani, mellyel jelentős forrásoktól is elestek. Ez végül a projekt szakadásához vezetett, mely fork ma már Redot néven ismert, és egy folyamatosan fejlődő, a kölcsönös tiszteleten alapuló közösség megszületését eredményezte. (A témát feldolgozta egy kiváló Magyar tartalomgyártó, MagosIT is)
A fenti példák is bizonyítják Raymond szavainak létjogosultságát, miszerint a Code of Conduct nem más, mint egy álca: kifelé kedvesnek tünő szlogennek tűnik, belülről nézve egy veszélyes fegyver, amivel szét lehet verni közösségeket és elhallgattatni a másként gondolkodókat.
